A kilencedik században fríz kereskedők telepedtek le az Ems és kis mellékfolyója, az Aa torkolata közti mesterséges magaslaton. Ettől a hosszan elnyúló területtől nyugatra keletkezett egyidejűleg egy kis kerek domb, amely már akkor egy keresztyén gyülekezet temetkezési helyéül szolgált.
Valószínűleg már ebben az időben is volt itt egy kis fatemplom, azonban ez bizonyíthatóan csak a 10. század második felében létezett. A tizenkettedik században ezt a fatemplomot téglaépület váltotta fel. A még ma is létező késő gótikus fal 1455 és 1509 között keletkezett.
A reformáció utáni időszakban a középső hajóban osztották az úrvacsorát, a déli hajót, amely eredetileg főúri kápolna volt, ezzel szemben átalakították a keletfríz grófok temetkezési helyévé. A síremléket valószínűleg az antwerpeni Cornelis Floris de Vriend készítette holland manierista stílusban, a munkát 1558-ban fejezte be a zárófal elkészítésével.
A nagytemplom 1943. december 11-én egy Emden elleni bombatámadás során megsem-misült. Romjai még ma is a második világháborúra emlékeztető figyelmeztető jelek.

A hamvaiból föltámadó főnixhez hasonlóan...

Amikor az 1992 és 1995 közötti időszakban a nagytemplom könyvtára számára egy új épületet készítettek, a templomromokat az új épületbe integrálták, hogy megvédjék a további pusztulástól. Ezzel visszatértek a könyvek arra a helyre, ahol azokat az 1570-es mindenszenteki árvíz óta őrizték.
A gyűjtemény ma körülbelül 150.000 tételt foglal magába, amelyhez több mint 6000 a 16. és a 18. század közötti időszakból származó régi nyomtatvány és 155 kézirat tartozik.
Az utóbbi években a fő gyűjtőkör a protestantizmus református ágára és a korai újkor hit-vallási irodalmának történetére terjedt ki, de ezen túl igen jelentős tartománytörténeti irodalom is rendelkezésre áll még.
Albert Hardensberg teológus 16. századi könyvtárát, amely napjainkig teljes egészében megmaradt, az utóbbi években a Deutsche Forschungsgemeinschaft támogatásával digi-talizálták és az interneten elérhetővé tették. A genfi Református Világszövetséggel közösen 1999-ben egy internetes kommunikációs felületet alakítottak ki. A könyvtár ülések és kon-ferenciák rendezésével, valamint kutatási programokkal támogatja a tudományos kutatást.
Emellett az intézmény művészeti és kulturális fórumként is működik, a legkülönbözőbb társadalmi csoportok használják.

Kiállítási termek

A ház északkeleti oldalán három kiállítási terem van, amelyekben Otto Rohse modern gra-fikái, a régi állomány bibliofil kincsei, mint például az aduard-i kolostor kéziratai, Rotterdami Erasmus hagyatékából származó könyvek vagy az 1562-ből származó emdeni Deux-Aes Biblia, valamint a katolikus, lutheránus, református és mennonita gyülekezetek kegytárgyai vannak kiállítva.

Johannes a Lasco

1993-ban a Nagytemplom könyvtárát egy alapítványra ruházták, ekkor kapta meg a gyűj-temény a „Johannes a Lasco Bibliothek Große Kirche Emden“ (Az Emdeni Nagytemplom Johannes a Lasco Könyvtára) nevet, hogy a keletfríz reformátorra emlékeztessen. Johannes a Lasco, az európai jelentőségű humanista és tudós, 1499-ben született Lengyelországban, Laskon. 1542 és 1549 közötti években azt a megbízatást kapta Anna von Oldenburg grófnőtől, hogy a keletfríz egyházat a Zwingli-féle reformáció szellemében szervezze meg. Bizottságokat hozott létre azért, hogy a keletfríz területeken egy egységes szellemiségű tanítást alakítson ki, és ebből a célból 1544-ben életre hívta az emdeni egyháztanácsot, valamint a Coetus-t (a keletfríz tartományi egyház lelkészeinek gyűlését). Kereste a párbeszédet a reformáció más irányzataival, de az akkor még mindig jelenlévő katolikus egyház képviselőivel is.
A Lasco 1548 után elhagyta a vidéket és Londonba ment, annál is inkább, mivel meghívták, hogy ott is a reformáció szellemében tevékenykedjen. 1550-ben idegenek számára alapított Londonban egy egyházközséget. Azonban Tudor Mária, aki Véres Máriaként vonult be a történelembe, Anglia királynőjeként az országot rekatolizálta, és a külföldi menekülteket elüldözte, akik kénytelenek voltak dán kereskedelmi hajók fedélzetére szállva távozni, amelyek 1553-ban futottak ki a tengerre. A hajók egy a Balti- és az Északi-tengeren átélt hosszú odüsszeia után 1554 tavaszán érték el az emdeni kikötőt, ahol a menekülteket szívesen fogadták. A 16. század folyamán még ezrek voltak kénytelenek Emdenben menedéket keresni. Erre az időre emlékeztet még ma is a „Scheepken Christi“ (Krisztus hajócskája), amely a ház keleti bejáratát díszíti. A következő felirat található rajta:

„Isten üldözött és elkergetett egyházának Isten itt adott vigasztalást“

Moederkerk (anyaegyház)

A holland menekültek többnyire középalnémetet beszéltek és az emdeni gyülekezet tagjai lettek. A befogadottak között azonban voltak vallonok is, akik 1554-ben egy francia refor-mátus gyülekezetet alapítottak. Ezek az emberek nemcsak új hazára leltek Emdenben, hanem a szó legszorosabb értelmében gazdagították is a várost, mely az általuk létrehozott új kereskedelmi kapcsolatok révén gazdasági virágzásnak indult. 1571-ben ülésezett Emdenben az üldözött egyházak első nagy zsinata, ami miatt ezt a gyülekezetet a holland reformáció mentsváraként, anyaegyházaként is emlegetik.

<